12.nap 2008.07.23.

És eljött az utolsó reggel. Már mindnyájan igyekeztünk a reggelivel, hogy minél hamarabb útra kelhessünk. S lőn. Reméltük, hogy a forgalom mellettünk lesz, de nem így volt. Döcögtünk a hatalmas dugóban.
Hogy ne teljen haszontalanul az idő, kijavítottuk még az utolsó totónkat. Gyerekes örömmel köszöntük meg a nyereményként kapott ételrecepteket. Már mindegyikünk esze az otthoni dolgokon jár.
A két hét gondtalan élményszerzés véget ért. Most már csak úgy tudjuk sokszorozni emlékeinket, hogy megosztjuk a látottakat szeretteinkkel, barátainkat. Dromedár Dromikává szelídülve gurult utánam.
Hiszem, hogy ez az élmény velem lesz akkor is, amikor már csak képeket nézegethetek.