Bejegyzések
Megérkezett két magyar nyelven beszélő idegenvezetőnk Ludmilla és Galina. Én kettőjük közül a magyarul jobban beszélő, kicsit lazább stílusúhoz kapcsolódtam. Az idegenvezetők azonnal kezdték ontani az információkat, kapkodtuk a fejünket a sok látnivalótól. Megtudtuk, hogy a Moszkvai sugárút a leghosszabb, hogy a Nyevszkij Proszpekt 4,5 km, a Lenin tér 13ha, a Palotatér 9ha, az obeliszk 48 m magas…
Jó kis forgalmi dugón átverekedve Carszkoe Szeloban a cári faluban folytattuk a programot. Na hát a falu szó azért nem illett ide. Ahogy megláttuk az épületet az arany a kék és a fehér színek és a szépen tervezett épületegyüttes nyűgözött le bennünket. Rengeteg látogató igyekezett be az épületbe. A kapun belépve két oldalról alacsonyabb egységes épületsor karolja körbe a teret, szemben pedig az impozáns főépület. Oroszország sem marad el más forgalmas és népszerű kirándulóhelyek mögött. A bejáratnál zenekar játszott, a CD-jük megvásárolható volt, benn az épületben is volt olyan terem, ahol zenéltek, részben a hangulati aláfestést szolgálva.
Az idegenvezető elmondta, hogy az itt kapott bevételből a zenészek hozzájárulnak a felújítási költségekhez. Beküzdve magunkat a műtős papucsokba, elindultunk megnézni ezt a felújított gyönyörűséget. A felújítási munkák kifogástalanok, az épület régi pompájában ragyog. Szinte azt vártam, hogy valamelyik ajtón besétál a cárnő. Az aranyozott ajtók során átmenve a sors kegyeltjének éreztem magam, hogy mindezt láthattam. A szobrok, a festmények, a porcelánok, az aranyos kis alvó Ámor lenyűgöző. A borostyánszoba látványa visszaadhatatlan. A meleg sárga, csodálatosan megmunkált borostyán teljesen betölti a falakat. Lett volna kedvem lemaradni a csoporttól (persze annál majrésabb vagyok) és legalább szemmel végigtapogatni a múlt megkövesedett csodáját. Kiérve az épületből a park szépségére a szép gondozott parkra esett a tekintet. Szívből irigyeltem azokat, akik ilyen pompás kertre tekintettek ki reggel, ebéd után itt sétálhattak.
Jó, tudom, hogy mellette egy kis háború, egy kis reform, kis és nagy tervek, cselszövések is az életük részét képezték, de csak a szépségért, a természet csodájáért irigylem őket. Az udvarról kiérve a bazársor nagy választékkal csábítja ajándékvásárlásra a látogatókat. Nem tapasztaltam azonban az eladóknak azt az erőszakosságát, hogy minden áron ránk akartak volna tukmálni bármit is.
Rövid bámészkodás, és irány Pavlovszk. Egészen közel van Puskinhoz. Megnéztük itt is a palotát. Az ablakon kikukucskálva csodálatos szépségű parkot láttam. Azt hittem, hogy megnézzük. Szerencsére megkérdeztem az idegenvezetőt, és ő mondta, hogy oda külön belépőjegy kell. Az épületben nem lehetett fotózni, de erre az információra csak kikotortam kis gépemet, és betartva a szabályt befelé nem, de kifelé kattintottam hármat. Fotónak nem jó, de azt felidézni, hogy mit nem láttam, arra tökéletes. A benti látnivalókat pedig a megvásárolt képeslapsorozattal őrzöm meg emléknek.
Élményekkel feltöltődve értünk vissza a városba. Itt még busszal a fontosabb látnivalókra vetettünk néhány pillantást. De ez a program inkább araszolgatás volt a szentpétervári csúcsforgalomban.
Mivel még este 11-kor is világos volt nyugodtan sétáltunk egyet a szálloda környékén, ami a Fontánka partján volt 18 emelettel. A környék nem túl bizalomgerjesztő, de egy diszkont jellegű üzletbe ásványvíz ügyben beléptünk. (Este 11-ig nyitva tartott) Az ilyen kategóriájú üzleteket itthon csak kis piszkosnak nevezem. Az árukészlet viszont bőséges volt, a zöldség viszont kevés és drága.
Made with Slideshow Embed Tool
Tovább a szentpétervári út 7. napjára >>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése