4. nap 2008.07.15.

A bőséges és kifogástalan reggeli után megértettük, hogy miért mondják Vilniusra, hogy a barokk és a gótika csodája. Rövid utazás után a Péter Pál Székesegyház hófehér épülete előtt álltunk. Belépve a templomba csupa kőcsipke ölelt körbe bennünket. A falakon kb. 2000 különböző alak látható. Ez a templom is több órát igényelne egy alaposabb megnézésre. Érdekes volt számomra, hogy a templomban két hatalmas dobot láthattunk, amik hadi szerzemények. A templom hajójában egy hajó függ.


Ragyogó napsütésben indultunk tovább és délután három órára érkeztünk Rigába. Az úton litván zenét hallgattunk, ami nagyon kellemes, lágy, andalító, fülbemászó, de számomra egyik ismertebb népzenéhez sem volt hasonló (persze tekintettel kell lenni hiányos zenei műveltségemre). A zenének a három balti államban nagy szerepe van.
Az úton hallhattunk arról, hogy a megtermett gabona ezen az éghajlaton nehezen száradt, ezért füstön szárították, ősszel sok kenyeret sütöttek felfűzték, és a szárított kenyeret tették levesekbe és egyéb ételekbe. Hagyomány az is, hogy születéskor a gyerekek hosszú hímzett övet kaptak és ez egész életükön végigkísérte őket. Az épületekhez polcos szárító is tartozott.
12 órakor léptünk át Lettországba. A buszon ismét ismerkedhettünk a várossal, mert filmet láthattunk Rigáról. A film szerint merev északi elegancia ötvöződik a városban a déli könnyedséggel. Észak Párizsa akar lenni. Szép szecessziós épületegyüttese van, de a rövid idő ennek megtekintésében gátolt, tehát ide is vissza kellene jönni. Itt is felfedezésre vár az egész város.


És hogy az időnkbe mi fért bele? Rövid városnézés Rigában(természetesen Erzsike minden városról ellátott bennünket térképpel, hogy el ne vesszünk, mindig pontos információkat kaptunk). Riga a Daguava folyó partján fekszik.


A Fekete fejűek háza, János templom, a Jakab templom, a 3 fivér háza, a vár, a svéd kapu, a lőportorony gyors megtekintése után a szó szoros értelmében elszaladtunk a szállásra, ledobtuk a csomagokat és 20 perc múlva újra irány a város, mert 6 órakor hangverseny kezdődött a Szt. Péter templomban, amire a belépés díjtalan, ez ajándék a városlakóknak és a város vendégeinek. Konzervatóriumi hallgatók adják. Jól esett ülni a templomban, gyönyörködni az épületben és hallgatni a szép hangú fiatalok énekét.
A hangverseny után még volt lehetőség egy kicsit kószálni a városban a Kalku utcán, látni az utcai teraszon étkező embereket. Este 8 órakor a városháza oldalán lévő harangok játékát is hallhattuk. Egyébként, amikor Rigába értünk folyó ügyeink elintézésére kézenfekvőnek tűnt a városházára bemenni. A kapuban katona állt, amitől ugyan meglepődtünk, elmondtuk, hogy turisták vagyunk, és a toalettet keressük, szó nélkül megmutatta és beengedett bennünket. Valójában valószínű, hogy számítottak az ilyesfajta forgalomra is, mert tágas jól felszerelt, több vendég fogadására is alkalmas volt (mellesleg ingyenes, ami egyébként a legolcsóbb változat, a legdrágább kb. 240 Ft-ot ért Peterhof kávézójában).
Perceket vett el a városnézéstől, hogy két „békés” galambot én fényképeztem, a társam pedig megpróbálta meggyőzni őket arról, hogy ne öljék meg egymást. A fényképek sikerültek, a meggyőzés nem.


A városi fényképezés után tudtuk meg, hogy a limuzinok, ami előtt villogtunk, a kupleráj szerepét töltik be. A szállás itt gyengébb volt, a környezet olyan Kispest forma, maga a szálloda is egy régi 2 emeletes lakóház átalakítása, de tiszta, az ellátás is jó volt. Itt még egyszer élvezzük a vendéglátást visszafelé.


Made with Slideshow Embed Tool

Tovább a szentpétervári út 5. napjára >>