Bejegyzések
Elhagyva a várost elmondhatom: Köszönöm I. Péter! Örülök, hogy mert nagyot álmodni.
A pompától távolodva ritka pocsék úton folytattuk utunkat észtveszejtő 30-40 km/órás sebességgel. Közben készülünk következő úti célunk Tallinn érdekességeiből. A határon zökkenőmentesen keltünk át, fél négyre értünk Tallinnba.
Tallinnba első látásra beleszerettem. Talán a saját röghöz kötöttségem, de itt is a budai várhoz hasonlóan, a történelmi belváros kis helyre összpontosul, gyalogosan sincsenek távolságok. A szállodánk az észt parlament épületétől néhány percnyi távolságra van a városfal alatt.
Gyorsan lepakoltuk a csomagot és egy több mint két órás városnézéssel végignéztük a nevezetességeket: a várkastélyt, a hosszú Hermannt, a kövér Margót, A tallinni dómot, a három nővér házát. Átmentünk a Viru kapun (matektanár tervezte), meglepve láttuk a csodálatosan virágzó jázmin bokrokat. Láttuk az Olaf templomot, a Fekete Fejűek házát, Tamást, a város jelképét.
Jártunk a Szt. Miklós templomban, ahol számomra nagyon különleges volt a Haláltánc című kép. A halál mintha kigúnyolná a nézőt, mondván úgyis mindig ő lesz végül a győztes. Gyorsan jártuk körbe a templomot, és ismét jókor voltunk jó helyen, mert nézelődésünk közben orgonahangverseny volt.
A város legmagasabb pontjáról elláttunk a kikötőig, és élveztük a csodálatos kilátást a városra.
Tallinn elbűvölő bájos város, emberi léptékű. A városnézés után nyugodtan kószáltunk az ódon falak között, hazafelé leültünk a szállodánkhoz közeli nagy parkban, szívtuk a jó levegőt és örültünk, hogy itt lehetünk.
Made with Slideshow Embed Tool
Tovább a szentpétervári út 10. napjára >>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése