2. nap 2008.07.13.

Reggeli után már várt bennünket Marila, aki magyar nyelven tartott idegenvezetést nekünk. Nagyon nagy szeretettel és elismeréssel beszélt a városról. A buszos és gyalogos városnézés váltogatta egymást. Először Chopin szobrát néztük meg.

A szobor egy gyönyörű parkban áll, a szobor körül végig rózsák nyíltak. Felejthetetlen az a virágillat, ami a levegőben terjengett. Elmentünk a francia követség előtt is, amelynek kertjében a legkülönbözőbb színűre festett fém kakasok voltak betűzdelve.
Láttuk a lengyel parlament épületét, a Szt. Sándor templomot, a színházat, a kultúra és tudomány palotáját, a Zsigmond oszlopot. A Zsigmond oszloppal kapcsolatban az a legenda járja, hogy ha a várost veszély fenyegeti, akkor felemeli a kardját.

Az idegenvezető állítása szerint a varsóiak reggel eljönnek a szoborhoz megnézni, hogy minden rendben van-e és csak utána mennek dolgozni. Jártunk a jeruzsálemi fasoron, láttuk a királyi palotát, a szenátorok kapuját. Séta közben elmentünk Madame Curie háza előtt.


Az óvárosi piactér tele van kávéházi teraszokkal, itt zajlott az előző esti koncert is. Megcsodálhattuk azt a hatalmas munkát, amellyel a lengyelek helyreállították a történelmi városmagot. Láttuk az ismeretlen katona sírját is, mellette díszőrség állt, és nem hiányzott a friss virág sem. Az urnákban egy-egy marék földet helyeztek el azokról a harcterekről ahol lengyel katonák vére hullott. Varsóra rövid volt az idő. Felsorakozott azon városok közé, ahol szívesen eltöltenék egy hetet.


Utunkat folytatva Wilanów felé vettük az irányt. Nem tudtam, hogy ezzel kezdődött a csodakastélyok sora. A wilanówi kastély III. Sobieski Jánosé volt. Amikor Esztergomban végigsétáltam a Sobieski sétányon, meg sem fordult a fejemben, hogy egy Sobieski kastélyban még megfordulok az életemben. Szinte Versailles-ben éreztem magam. Egy apró bosszúságom ugyan volt, mert a fényképezőgépem a buszon maradt, így itt csak idegen tollakkal ékeskedhetek. A kastély alsó részén díszes edények voltak kiállítva, remek ötvösmunkák, az emeleten az arcképcsarnokot láthattuk, s mellettük régi bútorok, lengyel nemesi ing, díszöv volt kiállítva. Láttuk a Sobieski lakosztályt is.

Döcögősen (útépítések) haladtunk innen második szálláshelyünk Suwalki felé. Itt vacsorával vártak bennünket. Megkóstolhattuk a zsurek elnevezésű levest, amit finomnak találtam, meglepő volt benne a fél kemény tojás. A második étel krumpli és hús volt, ízletes, el is fogyott az utolsó szemig. Este még elmentünk egyet sétálni, de csak reggel vettük észre, hogy nem a város felé, hanem a városból kifelé sétáltunk, így csak arról volt szó, hogy megmozgattuk magunkat. Éjjel menetrend szerint védett helyről hallgathattuk a hatalmas vihar hangját. Még reggel is lezúdult egy zivatar, egyúttal láthattam a kelő napot is. A szivárványt viszont nem, mert a szobának a másik oldalra nem volt ablaka.


Made with Slideshow Embed Tool

Tovább a szentpétervári út 3. napjára >>