Bejegyzések
Itt jegyzem meg, hogy már indulás előtt égnek állt a hajam, hogy mennyi féle pénzzel kell vacakolnom, mert a korábbi utakon elég volt az euró, legfeljebb a svájci frank. Itthon gondosan előkészítettem kis borítékjaimat, amikre kívülről ráírtam az országot, a pénznemet, a körülbelüli árfolyamot. És megkezdődött az el a zlotyt, elő a litast, el a litast elő a latot, el a latot, elő a rubelt, el a rubelt elő a koronát, majd vissza a zlotyhoz. Na hát ezt a játékot egy cseppet sem élveztem.
Visszatérve a Kaufland áruházhoz itt tudtunk vásárolni, meg egy kicsit tájékozódni, hogy az út végén a megmaradt zlotyt mire tudjuk elverni. A vásárlásom 4 szem banánból és egy üveg ásványvízből állt. Na és a saját felületességem került kemény eurókba, mert aki nem ellenőrzi, hogy a memóriakártya üres-e, az kénytelen venni egy újat. Hát én vettem, bár a bíróságon is azt vallottam volna, hogy üres kártya van nálam. Szerencsére az ár a magyarországival megegyező, így legalább nem buktam sokat. A csapat a folyó ügyek elintézése után indult tovább, de színesítette a reggelt, hogy a mosdóban nagyon lassan haladva a sor, a kíváncsibbak belestek, hogy van-e benn valaki. Megállapították, hogy igen, mert láttak két lábat. A meglepetés akkor következett, amikor a női mosdóból egy fiú és egy lány jött ki. Na vajon mi történt mielőtt 30 nő bezúdult?
Sosem tudjuk meg, de a fantázia működtetésére szórakozhatunk a találgatással.
Litvánia határán gyorsan átsuhantunk, óránkat átállítottuk, Erzsike pedig reggeli emésztésünket a Lengyelországról szóló totóval tette hasznosabbá. A vért a hasunkból a fejünkbe irányítva megpróbáltuk a legjobb tudásunk szerint kitölteni. A totó után Litvánia múltjáról tájékozódhattunk. Hallottunk a német lovagrendről, Gediminas uralkodásáról, Báthory Istvánról, aki 1576-tól tíz évig volt a lengyel trónon. A „kis baltiak” elnyomás elleni küzdelméről, a kíméletlen leszámolásokról.
A buszon utazás közben láthattunk egy, a borostyánról szóló filmet. Itt hallottam először arról, hogy borostyán létezhet kék, vörös és sárga színben is.
Először Trakai várát néztük meg. Gyönyörű látvány volt a sok zöld lomb között megcsillanó vízzel körülölelt Vitautas vörös tégla vára. A „szárazföldön” látható jellegzetes lakóházak mind három ablakkal néznek az utcára (Itt tatárok és karimok élnek, akik őrzik a szokásaikat, hagyományaikat). Meglepett, hogy hány féle náció volt látogatóként a várnál. A vár felületes megtekintése után (itt is maradhattunk volna egy napot) az árusok sora előtt mehettünk vissza a buszhoz. Borostyánáru tömkelegét láthattuk az árusoknál. Bár a film után már borostyán témában dörzsöltnek számítottunk, de csak az olcsóbb árura voltunk „vevőképesek”, hiába tudtuk, hogy az igazi borostyán sós vízben nem süllyed el.
További utunk Litvánia gyöngyszemébe, Vilniusba vezetett. A várost helyi idegenvezető segítségével néztük meg. A dómban a Kazimir kápolna megmaradt a barokk stílusában. Bementünk az egyetem most diákmentes épületébe itt látható volt Báthory István egyetemalapítónak az emléktábláját. Csodálatos látványt nyújtott a Szt. Anna templom, amelynek az alja ugyan fel volt állványozva, de méltán viseli a lángoló gótika jelzőt. Az épület vörös téglából épült, ami az elképesztő, hogy az építéséhez 32 más és más alakú téglát használtak. Ezt a templomot Napóleon a tenyerében is magával vitte volna Párizsba.
A Gediminas-torony mellett a város szimbóluma, a kapu fölé került a szentély, és benne a nyitott ablakon át az utcáról is látható a csodatévő madonna. Közelről nem volt módunk látni, mert a kápolnában egy csaknem 50 kerékpárosból (a kapu alatt álló kerékpárok számából becsülve) álló csapat imádkozott, ezt nem illett bámészkodással megzavarni. A kapun átmenve a másik oldalon a madonnáról kép volt kirakva, az idegenvezető szerint ugyanolyan csodatévő ereje van mint az eredeti képnek. A kapu lábazatán magyar nyelvű emléktábla mond köszönetet a magyarokkal szolidáris vilniusiaknak.
A város pincéibe is lemerészkedtünk. Néhány méterrel a föld alatt elegánsan berendezett múzeumban csodáltuk a legkülönbözőbb színű és formájú borostyánokat, a szebbnél szebb hagyományos és modern, ékszereket. A múzeum és üzlet együtt üzemel, számítanak a látogatók vásárlására. Aki itt vesz ékszert vagy dísztárgyat az igazolást is kap arról, hogy a vásárolt borostyán valódi. Hát ami azt illeti, tudtam volna az ékszeres dobozom tartalmát bővíteni. Egyetlen dolog akadályozott meg a vásárlásban: az áruk.
A busszal még felmentünk a város kimagasló pontjára, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra, és innen gyönyörűen látható volt a három kereszt hegye is. A gyönyörű zöld háttér előtt 3 nagy fehér kereszt látható.
A városnézést befejezve egy kellemes szállodában volt a szállásunk, ahol az elhelyezkedés után röviddel jött a telefon, hogy a szobában levő számítógép és az internet használata a szolgáltatás részét képezi, így aztán késő estébe nyúlóan szórakoztunk (és bénáztunk) az üzenetküldéssel szeretteinknek. Ezután már csak beájultunk az ágyba.
Made with Slideshow Embed Tool
Tovább a szentpétervári út 4. napjára >>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése