5. nap 2008.07.16.

8 órakor indultunk tovább.


Erzsike elmondta, hogy a hagymakupolák nem hagymát, hanem lángot jelképeznek, általában egy nagyobb kupola köré kerül 4 kisebb.
Előkerültek a régebbi úti kalandok, amelyek az idegenvezetői tarsolyába kerültek.
Néhányat ezek közül:
- a sirályok ellopkodják az ablakba kitett ételt. Az egyik utazó eldöntötte, hogy tőle ugyan nem, és kikötötte a csomagját, a sirályt ez nem zavarta, így az ablakban huzakodtak, hogy ki az erősebb
- mesélt a figyelmetlen útitársakról, akiknek a csomagja a francia csoport bőröndjei közé került, akik ugyan észrevették és nem vitték magukkal, de a figyelmetlenek az út néhány napját egy szál kézitáskával töltötték, némi póló adománnyal.
- megtudtuk azt is, hogy ha valaki két ujját mutatja felénk az nem a győzelem jele, hanem azt jelenti, hogy ketten már vagyunk a vodkához.


A táj a korábbihoz hasonló, szinte a végtelen zöldet látni mindenfelé, legelő, fenyő, nyírfák.
11 órakor egy rövid időre átléptünk a lett észt határon, majd egy kis idő múlva elértük az észt orosz határt. Itt már a fiatalabbaknak szokatlan volt a határon az ellenőrzés. Átnézték a buszt, a bőröndöket le kellett vinni, átvilágították, és zökkenőmentesen mehettünk némi rubel vásárlása után tovább. Ismét egy órával idősebbek lettünk.
A buszon az orosz történelemről hallgattuk Erzsikét, aki még a cári család családfáját is lemásolta nekünk, hogy nagyjából tudjuk, hogy akikről hallunk, azok hol helyezkednek el az orosz történelemben. No a sok cselszövés, Dimitrijek, ál Dimitrijek kellőképpen megkevertek. I. Péternél egy kicsit utolértem az információkat, aztán a Katalinok, szerelmek, házasságok, újabb házasságok, intrikák, háborúk, véletlen halálok…

Délután 5-re értünk Pszkovba (egyházmegyei központ), ahol a pályaudvaron II. Miklós cár lemondott maga és fia nevében a cári trónról. Pszkovban megnéztük az erődöt. Már messziről látszott a szentháromság székesegyház.


Az egész épületrendszer nagyon impozáns. A városból nem sokat láttunk. Megemlítem, hogy itt sokkal gyakrabban láttunk a férfiak kezében virágot, mint itthon. Bár ott is drága a virág, de a férfiak ezzel a figyelmességgel élnek. Létezik az olcsóbb változat is. Az út mellett egy érdekes ernyős virágzatú növény nyílott, amihez hasonlót itthon is látni csak kisebb változatban. Ennek magassága 120-150cm, az ernyő meg kb. egy jól megtermett napraforgó méretével vetekszik. Ebből egy szál egy masnival kedves meglepetés. Ha már az út mellett vagyok, akkor még szép látvány volt a szemnek egy ciklámenes színű virág – amit közelről nem láttam – ami sok helyen szőnyegnyi területeken nyílott. Az út mellett több helyen árusítottak erdei gyümölcsöt és a szaunához való vesszőköteget is.
Hogy ne unatkozzunk a vodkáról láttunk egy filmet. A vodka: vidámság-egészség-boldogság. A következő filmet nézve Szentpétervárral ismerkedtünk. Egy technikai megállónál csodálatos fehér margarétaszerű virág borította a parkoló környékét. Az egyik ott dolgozó hölgy szerint a virág vadon nyílik, de nem margaréta, hanem romanovkának nevezik.
11 órakor Szentpétervárra megérkezve elfoglaltuk a szállást, ami az átlagnak megfelel, tiszta. A víz viszont itt sem iható. A csapból olyan víz folyik, mintha kávés poharakat mosogattunk volna benne.


Made with Slideshow Embed Tool

Tovább a szentpétervári út 6. napjára >>